Ismét a Paradicsomban…

Mintegy 2 éve döntöttünk, ismét el kell mennünk Rab-szigetre. Valahogy sehogy nem jött össze. 2014-ben azt mondtuk, hogy eddig, nem halasztjuk tovább. Az élet a legnagyobb rendező….
Kitűztük az indulás idejét: április 7. Sajnos, Karesz megkapta a munkahelyéről a „kötelező”-t, így HA5AUC, és HA5BWW maradt. Későbbre sehogy nem tudtuk eltolni az indulást. Tudtuk, hogy Karl nagyon fog hiányozni.
A szállás interneten el volt intézve, tehát nem a vakvilágba indultunk.

Április 7-én 04.00-kor a FIAT begördült a ház elé, ahol Ed a csomagjaival együtt békésen cigarettázott. Gyors bepakolás, és elindultunk.
A táv légvonalban nem egészen 500 km, kocsival nem egészen 700. Az autó egyenletes mormolással ette a távot. 1-2 megállás még itthon (kávé, füst, folyó ügyek), majd pár másodperces ellenőrzés után Horvátország betonját koptattuk….

11 óra körül már a Rab-szigetre járó komp bejáratánál álltunk. 2011 óta ragyogóan átépítették, a várost kikerülve. Álltunk a bezárt pénztár előtt. Tájékozattak: a pénztáros a komppal érkezik. Igaz is, minek naphosszat ülni ott, amikor oda-vissza egy ember is tökéletesen el tudja a feladatot látni.
20-30 perc alatt átértünk, a „Plaza Vinko Debelic” is megvolt, rutinosan beálltunk a parkolóba, a ház mögött.
Irány a part, a házigazda. Kicsit eltévedtünk, de néhány kérdés után sikerült a zöld ajtót megtalálni. Mosolygós hang szólt utánunk. Megfordulva Nada szép arca találkozott velünk. Megismert bennünket. Jóleső simogatás volt a lelkünknek. Felkísért bennünket a házba, ahol Vinko a szokásos „paradíííízóóóóó” csatakiáltással üdvözölt bennünket. (Sokat gondolkoztunk a rendelkezésünkre álló 5 másodpercben, hogy mi a furcsa? Persze. Le volt a haja vágva….) Az asztalhoz kísértek bennünket. Először a piszkos anyagiakat intéztük el, hogy ezzel már ne legyen gond. Jött a terülj-terülj poharaink, mindazzal, ami a gyomor, és a máj ingere… Mind jó volt.
Nyelvi nehézségek nem nagyon voltak, mivel Nada beszélt angolul, Ede német konyhanyelve is használhatónak bizonyult.
Megkaptuk a kulcsot, igaz, nem az 5-ös, hanem a 8-as számút. Ez egy egész emelettel feljebb volt!!!!
Gyors (?) kipakolás, a szertartás, majd az FD-4 telepítése. Rádiók még sehol. Mérés. Nem jó. Még mérés. Most sem. Sehol.
Rádió be. Tuner dolgozik, hallunk is valamiket. Egyelőre ennyi. Belakjuk a lakosztályt, az R7000 másnapra halasztva. Este még némi qsozás. Pista papíron, Ede N1MM-el vezeti a logot.

Eljövel a másnap, az R7000 napja. A DETANT-tól kaptunk egy hangszóró-állványt, erre kerül a cucc. Nézelődünk, 1-2 dolog nem stimmel. Nos, barkács-fűrészelés, majd döntés: marad így. (Nem is lett jó…) Antenna áll, kikötve, kábel Edéhez fel. (Kábelből jól el voltunk látva.)
Mindkét IC-756PRO beüzemelve, a tunerek dolgoznak. A két szoba között egy átkötő-kábel, hogy tudjunk antennát is cserélni.
Indult a forgalom. Azt tudomásul vettük, hogy az EU-136 nem kapós, a padlás tele vele. Inkább a „ hosszú CQ - hosszú várakozás” volt a jellemző. Igaz, azt észrevettük, amikor a clusterban megjelentünk, de az könnyedén kezelhető volt.

FD-4. Kicsit molyrágott szigetelés, és sehol semmi. Nagyon alul 2.8 MHz) volt rezonancia. Rövidítünk, jelentősen: maradt minden… Ennek ellenére W/K volt 80 méteren…

A napok nekilódultak. Az idő teljesen őrült, 30 fok nappal, 8-9 fok éjjel. Ez nyitott ablaknál simogatja az öreg vállat, és a nyakat. Ja! A sör, és az erős fájdalomcsillapító alvást okoz!

Vásároltunk, főztünk, sütöttünk – meg is ettük. Elmentünk Rab Varos-ba (ami minden híresztelés ellenére nem a várost, hanem a piac-ot jelenti). A „régi” éttermünkben ebédeltünk. A pincér, és a pincérnő ismerős volt: igen, 2011-ből. Jól érzik magukat, és egyébként is: meg kell a munkahelyet becsülni.
Ott majdnem láttunk egy „borzasztó, majdnem végzetes, horrorisztikus” tragédiát: a német öreg fazon hátralökte a székét. A lépcsőre…
Találkozunk 2 lánnyal az egyik kis boltban: angolul jót társalogtunk. Mindketten vegyes házasságból születtek, az egyik Kaposvárról, a másik a Balaton mellől. Magyarul nem tudtak. Már.

Tanultunk is. Pista valamit ki akart venni a csomagtartóból, meg is tette. Bezárta…
Telefon Karesznak, telefonos intézkedés Vinkónál Budapestről. Karesz pluszban el is küldte nekünk SMS-ben Vinko telefonszámát. Megjött. Vészhívás, a baj leírásával. Kein problem. Nos, 100 EUR-ért megnéztük, hogyan kell egy autót kinyitni…
Nem húzom tovább.

Eljött a hétfő: már holnap haza. (A feleségek nem küldtek pénzt a további maradásra, pedig el tudtuk volna még viselni. Ők is.)
Hétfőn gyönyörű időben ebédeltünk, amikor a szél kissé megélénkült. (A parkolóban ott álltak a harmadikon lakó, éjfélkor butortologató, megmittomégmicsináló) osztrákok. Az R7000 egyik tagja kicsit offszájdos volt. Ede felvetése után semmi fél óra után már el is volt pakolva.
Utolsó éjszaka: ránk tört az Adria összes dühe. Az emeleten kalapáccsal verték a nőt, villámlott, mint állat, a tenger felett a dörgés ismételte önmagát.
Reggel. Takarítás, fényesre suvick. Valami kaja. (Ja, a virsli 9A-ban EHETŐ, és finom). Kégli kész, kulcsnak az ő átadása.
Pech. Vinko-ék nincsenek, kulcs átadva az éttermet a szezonra felkészítőknek .
Irány a komp. 15 perce elment, másfél óra várakozás.
Megjött. A fedélzeten 100 km/ó szél. Kapaszkodunk, de nem félünk. Mindkettőnk mosolya őszinte!
Haza. Megálló az ideirányuló slivovica megállóban (étterem a hegyre felfelé, a semmi közepén). Ja, bent is lehet bagózni!
Dinári Alpok. Szürrealista az út, a sziget pedig mintha a Hold-on lenne. Ott voltunk, de ez az északi rész. A déli, az pedig mediterrán.
Már csak 400 km. Havas eső, felhőszakadás, iszonyú szél, zivatar, napsütés.
Határ. Nulla ellenőrzés. Tavaszi az idő.

Hazaértünk, 15 perc késéssel.
Összességében: 1050 QSO, CW, ami nem volt: SA
Ami volt: jól éreztük magunkat, és tervezzük az ismétlést!

HA5AUC & HA5BWW        .

HA7PC
2014 április